"Körülbelül egy éve dolgoztam a Szent Ferenc Kórházban, különböző műszakokban. Aznap az éjjeli műszakban voltam este 11-től reggel 7-ig. Szokványos éjszaka volt, fél négy körül járt az idő. Biztos voltam benne, hogy a kollégám valahol a kórházban durmolt, mivel a biztonsági őrködés egy ilyen hatalmas kórházban nem volt valami izgalmas munka. Eldöntöttem, hogy lemegyek az alagsorba és leülök újságot olvasni, hisz' rajtunk, biztonságiakon kívül soha senki nem ment le oda. Az alagsor közel 100 méter hosszú folyosója használaton kívüli orvosi felszerelésekkel, dobozolt dokumentumokkal és a szokásos szeméttel volt tele. A rendetlenség közepén volt négy összecsukható szék, amit korábban a váróban használtak.

Gyakran látogattuk ezt a helyet a kollégáimmal. Ha jó széket akartál kapni, elsőként kellett odaérned, de az éjjeli műszakban választhattam. Egy nagy zöld székre ültem, és kinyitottam az újságot. Egy perce lehettem csak ott, amikor az a furcsa érzésem támadt, hogy valaki figyel. Letettem az újságot és átnéztem a környéket, de nem találtam semmit. Ekkor minden szőr felállt a hátamon. El akartam tűnni onnan a francba, de gyorsan! Mikor megpróbáltam felállni, úgy éreztem, mintha valaki nagy erővel odafogná a csuklómat és a bokámat a székhez. 90 kilós, jó erőben lévő srác vagyok, de olyan nagy volt a nyomás, hogy hiába adtam bele minden erőmet, úgy tűnt, hogy egyedül a szemeimet tudom mozgatni, és pánikolva pásztáztam a sötét pincét. Nem tudom milyen hosszú ideig tarthattak ott, de egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán egyszerre csak elengedett. A küzdelmem ereje szabályosan kilőtt a székből, és úgy látszott, métereket estem előre, és ahogy földet értem, kiszaladtam.

Az ambulencián ültem a munkaidőm végéig, mikor egy hívás futott be, hogy nyissam ki a számítógéptermet a pincében. De inkább vártam az alkalmazottakra, hogy ne legyek egyedül. Ahogy elhagytam az alagsort, nem tudtam megállni: ránéztem a székre, ahol nemrég küzdöttem, majd valami csillogót vettem észre szék ülésén. Gondolkoztam rajta egy ideig, de meg kellett néztem. Az ülésen, teljesen a közepén, egy félkarátos gyémánt fülbevalót találtam. Egy barátom felbecsülte, és azt mondta, hogy több, mint 50 éves. A fülem ki volt lyukasztva, és körülbelül fél évig hordtam a fülbevalót. Minden éjjel kivettem és a fürdőszoba szekrényre tettem, majd egy reggel eltűnt. Egy idős hawaii-i ember mondta, hogy egy nő szelleme lehetett, aki megpróbált elcsábítani. Ha erről van szó, nem hiszem, hogy lett volna választásom."