Ezek az eseméyek mind igazak és a nővéremmel történtek meg még azelőtt, mielőtt megszülettem volna, de az anyukám mindig ezekről mesél.

Sosem voltunk egy gazdag család. Ezért amikor a nővérem megszületett, anyukám egy garázsvásáron megvásárolt egy kiságyat feleannyiért, amennyibe máshol került volna.

Nem sokkal azután, hogy a nővérem a kiságyban kezdett aludni, fura dolgok kezdtek történni. Anyukám gyakran arra ébredt az éjszaka közepén, hogy a nővérem sír, de ő végig mélyen aludt, amíg a kiságy vadul ringatózott teljesen magától. Néhány éjszakányi sikertelen próbálkozás után, hogy a nővérem elaludjon a kiságyban, anyukám úgy döntött, kihajítja az ágyat. Azt hitte, hogy ezzel végetérnek a különös események, de tévedett.

Ahogy a nővérem idősebb lett, úgy tűnt, hogy képzeletbeli barátja van. Attól kezdve, hogy már koncentrálni tudott a dolgokra, talán öt éves lehetett. Beszélt az anyukámnak egy kislányról, aki bántani akarja. Úgy írta le a lányt, hogy az bármilyen kislányra ráillett volna, leszámítva azt, hogy holtsápadt volt és hosszú, szénfekete haja volt, ami a derekáig ért. Sárga húsvéti ruhát viselt, hozzá illő kesztyűt, kalapot és egy kosarat, de a legszembetűnőbb tulajdonsága a vörös szemei voltak, melyek máig kísértik nővéremet álmaiban.

A kislány látszólag együtt nőtt fel a nővéremmel. Ahogy ő idősebb lett, úgy a vörös szemű kislány is. A kislány többször is megpróbálta bántani a nővéremet. Egy alkalommal a nővérem éppen fürdött, amikor hirtelen kialudtak a fények, és amikor visszajött a világítás, a kislány ott volt. Ismét kihunytak a fények, és a nővérem elmondta, hogy látta a kislány vörösen izzó szemeit felé közeledni, és úgy érezte, mintha a fejét erőszakkal a víz alá nyomnák. Az anyukámért kiáltott, és mire belépett a fürdőszobába, visszajött a világítás és a kislány eltűnt.

Sok más furcsaság történt még, de végül az anyukám megelégelte és elköltöztünk abból a házból.

A költözés után sosem láttuk többé a kislányt.