2002 volt, még csak hat éves voltam. Közeledett a születésnapom, és mint minden hat éves, nagyon izgatott voltam. A nagynéném akkoriban épp velünk élt, és odáig volt a porcelánbabákért, de én féltem tőlük. Nos, amikor eljött a születésnapom, rengeteg ajándékot kaptam, és mindegyiknek nagyon örültem, kivéve egyet.

A nagynéném a nővéremnek és nekem is adott egy-egy babát. Nem tagadom, mindkettő nagyon szép volt, mégis nyugtalanítottak. Sosem voltam olyan, aki megbántja mások érzéseit (még ma sem!), ezért nem mondtam el neki, hogy nem kérem. Az anyukám egy polcra tette a szobámban és pár nap alatt megszoktam az üveg szempár tekintetét.

Csak néhány nap lehetett karácsonyig, amikor különös dolgok kezdtek történni. Én nem igazán észleltem ebből bármit is, az apukám volt az, akire hatással volt. Ő mesélte ezt nekem. Egyik éjjel az ágya szélén ült, amíg az anyukám a lefekvéshez készülődött a fürdőszobában. Váratlanul egy kis hideg kezet érzett a hátán, amire azt hitte, anyukám jött vissza a szobába, de nem volt ott senki.

Pár nappal ezután, amikor lefekvéshez készülődtek, apukám egy gyerek lépéseit és kuncogását hallotta a szobámból. Arra gondolt, hogy az öcsém beosont a szobámba játszani, ahogy gyakran tette, de amikor bement és felkapcsolta a villanyt, a hangok abbamaradtak. Az apukám ekkor eléggé megrémült és a szobájába rohant, amíg anyukám nevét kiabálta. Én mindezt átaludtam.

Az utolsó eset szintén lefekvés idején történt. Azon az éjszakán a nővéremmel és az öcsémmel egy ágyban aludtunk, mert nagyon hideg téli este volt. Az apukám már leoltotta az összes villanyt, és amint lefeküdt, ismét hallani kezdte a kuncogást. Felkelt, a szobámba ment és felkapcsolta a lámpát. Ekkor végre meglátta. Egy fiatal fiú volt, az öcsémmel lehetett egyidős, de eltűnt, amikor az apám pislogott. Ezután látta, ahogy az egyik plüssállatom a falhoz vágódik, mintha valaki magával akarta volna vinni a falon keresztül!

Ezt követően lecsendesültek a dolgok és nem sokkal később elköltöztünk. Nem a szellem miatt, hanem az alattunk lévő bár már túl zajos volt nekünk. A nagynéném eltette a porcelánbabát és magával vitte, mert túl nagy volt és így is sok holmit kellett összepakolnunk.

Ugyan nem vagyok benne biztos, de lehetséges, hogy mindez a baba miatt történt?