"Sosem hittem a szellemekben. Amiben hittem, az csupán a túlságosan élénk képzelőerő. Tudom, miről beszélek, nekem is az van. De ami velem történt azon a sötét skót éjjelen, megváltoztatta a véleményem.

Egy földbirtokon dolgoztam Harris szigetén, amely Skócia nyugati partjánál fekszik. Nyáron a sziget szép számmal vonzza a turistákat, de télen eléggé kietlenné tud válni. A birtokon nem volt tévé vagy telefon, mert a hálózattól túlságosan elszigetelt helyen fekszik.

Az otthon töltött estéken leginkább kártyáztunk vagy olvastunk, mielőtt korán ágyba tértünk volna. Egyszer a tulajdonos - az egyetlen szobatársam - Glasgowba utazott meglátogatni a rokonait, szóval azon az estén bezárkóztam és fél tíz körül lefeküdtem.

Egymagamban feküdtem a hálóhelyemen, csupán a kint süvítő szél és az ablakra csapódó eső hangjai hallatszódtak. Ezt hívjuk mi skótok habókos éjszakának.

Odakint a vihar minden pillanattal egyre intenzívebbnek látszott. Ám egy erőtlen, mégis elszánt kopogás meglepetésként ért az ajtón.

Ahogy felhúztam a nadrágomat és kiszaladtam a hálószobából, az előszobán át a főbejáratig, folyamatosan pörgött az agyam. Ki kopoghatott ilyenkor? Ki lehet olyan őrült, hogy egy ilyen éjjelen kint mászkáljon? Kizártam az ajtót és kinyitottam. Hideg széllökés süvített az arcomba a jéghideg esővel, de az ajtóban nem állt senki. Kihajoltam a hideg éjszakába, de még így sem láttam senkit. A szélnek vagy a képzeletemnek tulajdonítva a kopogást, visszahajtottam az ajtót. És csak ekkor, a szemem sarkából láttam egy alakot nekisimulni a falnak, pár méterre az ajtótól. Rohanni kezdtem felé. Alaposan szemügyre véve egy húszas éveiben járó férfi volt. Időjárásnak nem megfelelően farmert, sportcipőt és inget viselt. Az arca sápadtabb volt, mint ahogy azt el tudnád képzelni és olyan hideg volt, mint a halál maga.

Az előszoba egyik fa székébe ültettem és megpróbáltam forró, cukros teát leönteni a torkán. Miután behúztam a hidegről, próbáltam szóra bírni, de nem akart vagy nem tudott megszólalni. Azt feltételezve, hogy valahogyan, talán részegségében, elkóborolt a közeli várostól, úgy gondoltam, az lesz a legjobb, hogy hagyom, hogy itt töltse az éjszakát. És majd másnap reggel szerzünk segítséget.

Leültettem az idegent és a konyhába mentem, hogy szerezzek neki egy tál levest és egy kis kenyeret, mielőtt megágyaznék neki. Néhány perc múlva visszamentem az előszobába tálcán a levessel és a kenyérrel, de a szoba üres volt. Letettem a tálcát és keresni kezdtem. Talán visszanyerte az öntudatát és elment vécére. Mivel a kutatás eredménytelennek bizonyult, aggódni kezdtem. Megint elcsatangolt volna?

Felvettem a bakancsot és egy vastag kabátot, mielőtt kiléptem volna az éjszakába. A vihar rosszabbra fordult és a sötétség is nehezítette a keresést. Körülnéztem a közvetlen közelben, mielőtt rátértem az útra. Felnéztem a hegyre, és meglepődve vettem észre, hogy egy mérföld távolban fények villogtak. Elindultam a fény irányába.

Ahogy közelebb értem, megláttam, hogy a fény a szigeti rendőrségi furgontól ered, ami egyben mentőautó is, és ott állt a helyi rendőrség autója is. Ahogy közeledtem, a furgon megindult a város irányába. A rendőrt magára hagyták, aki az út menti árkot bámulta. Amint közelebb értem, megszólítottam. Üdvözölt, majd elmondta, hogy körülbelül 45 perce baleset történt. Egy férfi lehajtott az útról és belehalt az ütközésbe. Beszéltem a rendőrrel a rejtélyes vendégemről és azt mondta, majd körülnéz, mielőtt visszaindul, ne aggódjak. Arra gondolt, hogy a pasas visszanyerte eszméletét és zavarában elmenekült.

Hazatértem a birtokra és visszabújtam az ágyba, és örültem, hogy újra melegen lehetek a hideg és eső helyett.

Néhány nap múlva korán reggel egy kopogásra ébredtem. A helyi hetilapot hozták. Amikor a második oldalra lapoztam, félelmemben megdermedtem. Egy kis kép volt a rejtélyes látogatómról, felette a szalagcím: "Autóbalesetben meghalt egy férfi"

Az edinburghi férfi a barátnőjét látogatta meg a szigeten. A nő azt a viharos éjszakát választotta, hogy véget vessen a kapcsolatuknak. Összetört szívvel hagyta ott a házat és szállt autóba fél kilenc körül. A sziget fővárosa felé vette az irányt, majd az autója, érthetetlen okból, letért az útról. A férfi szinte biztosan azonnal meghalt, a rendőrség a baleset időpontját kilenc órára becsülte, fél órával azelőtt, hogy a látogatóm megérkezett!"