"Az 1980-as évek végén egy vasárnap a lányommal kocsikázni indultunk és Woodville-ben kötöttünk ki. Miután hiába kerestük a dédapám házát, vonakodva felhagytunk a kereséssel, viszont ráakadtunk egy gyönyörű, régi házra egy csendes, látszólag elhagyatott úton. Hatalmas ház volt és látszólag elhagyatott. A lányom a kisbabájával a kezében benézett az ablakon, míg én bekopogtam, de nem számítottam válaszra. Meglepődtem, amikor egy nő nyitott ajtót, aki egy hosszú szoknyát és egy elől fodros, nyakig gombolt blúzt viselt. Azt gyanítottam, hogy ő újította fel a házat és talán körsétákat is tart, ezért beszéltem vele. Megkérdeztem, körbevezetne-e bennünket az otthonában. A nő szívesen látott minket és beinvitált, hogy kedvünkre nézelődjünk a házban. Egyetlen kérése az volt, hogy ne nyúljunk semmihez, mivel vendégeket vár.

Beléptünk a házba és döbbenten észleltük, hogy pontosan úgy nézett ki, mint ahogy első felépítésekor kinézhetett. A berendezés is korabelinek tűnt. Apróságok, mint a szénnel fűtött vasaló, teljesen lenyűgöztek.
A házban sétálva megéreztem a főtt étel illatát. Az ebédlőig követtem az illatot és láttam, hogy meg van terítve vacsorához. A konyhában fazekak sorakoztak a tűzhelyen és készülőben volt az étel. Arra gondoltam, hogy egy csoport számára főznek, majd tovább kutakodtam.

Az emelet épp olyan csodálatos volt, mint a ház többi része. Tovább sétáltam a felfelé vezető lépcsőkön egy toronyszerű helységbe. Nem volt ott semmi, csak egy fa kerti pad. Ott fent a rendkívül baljós érzésem támadt, ezért visszasiettem lefelé. Lefelé úgy éreztem, hogy valami vagy valaki meglökött. A lányom előttem haladt és az utolsó lépcsőfokon megbotlott és kificamította a bokáját. Ahogy leértem a lépcsőn, észrevettem, hogy a bútorok mind eltűntek, ahogy a konyhában főtt étel is, és a nőt, aki ajtót nyitott nekem, sehol sem találtuk. Megdöbbentem, hogy a ház másodpercek alatt közel 100 évet öregedett.

Kirohantunk és amilyen gyorsan csak tudtunk, beszálltunk a kocsiba. A ház külseje most öregebbnek és elhagyatottnak látszott.

Egy helyi kórházban, ahol ellátták a lányom bokáját, a nővér azt mondta, sok furcsaságot hallott már arról a házról. Ez egy olyan vasárnapi kiruccanás volt, amit sosem felejtünk el."