"Csupán négy éves múltam, mikor mindez történt, most 23 vagyok. Bár nagyon régen történt, úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Akkoriban a szüleimmel a nagymamámnál éltünk. Az egyik rokonomtól kaptam egy kitömött bohóc bábot. Teljes mértékben ruhaanyagból készült, vörös haja volt és bohócruhája. Az arca ki volt festve és óriási mosoly ült rajta! Bármi történt is, a bohóc mindig velem volt. Velem volt a parkban, az orvosnál... értitek.

Nem tudom biztosan, mióta volt már enyém a bábú, de mindig vele aludtam. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy a bohóc nem volt mellettem. Körülnéztem és a padlón találtam rá. Felvettem, ránéztem, majd eldobtam és az anyukámért kiáltottam. Berohant és megkérdezte, mi a baj. De én csak mutattam a padlón heverő bohócra. Az anyukám furán nézett rám (olyan "fura gyerek vagy, de azért szeretlek" jellegű nézéssel). Felvette a bohócot és megfordította. Emlékszem, ahogy az arca teljesen elsápadt. A bohóc mosolya helyén most ítélkező tekintet ült! Egy dühösnek látszó arcként emlékszem rá. Úgy érzem, megharagudott, amiért az éjszaka lelöktem. Vagy a szellem haragudott meg érte, amelyik megszállta a bábút. Sosem tudom meg, és nem is akarom kideríteni.

Az anyukám ki akarta dobni, de arra gondoltam, ha úgy alszok vele, hogy nem lököm le az ágyról, újra boldog lesz. Nem így történt. Az anyukám szerint akkor kezdődtek a rémálmaim és sikítoztam álmomban. Majd a bohóc eltűnt (talán az anyukám végül kidobta) és nem voltak többé rémálmaim néhány alkalom kivételével.

Az ok, amiért tudom, hogy mindez megtörtént és nem a képzeletem szüleménye, az az, hogy anyukám a mai napig esküszik, hogy ez így történt és ő sosem hazudna ilyen furcsaságokat.

Azóta is utálok egy szobában maradni porcelánbabákkal vagy bármilyen bábúval. Valószínűleg paranoiás vagyok, de úgy érzem, követnek a szemükkel.

Nos, ez az én történetem. Értelmezd, ahogy tetszik, de én tudom, mit láttam. Vedd fel velem a kapcsolatot, ha kérdéseid lennének, vagy neked is volt hasonló élményed."