"Három éves korom óta vannak természetfeletti élményeim, ez is csak egy azok közül.
Körülbelül két évvel ezelőtt történt, mikor csak 11 voltam.
A legjobb barátom, Kat ottalvós bulija volt, engem és három másik lányt is elhívott. Végül meguntuk a sminkelést és az Igazság vagy merészséget, és eldöntöttük, hogy valami érdekesebbet játszunk. A szembekötősdi mellett döntöttünk, amiben valakinek bekötött szemmel meg kell próbálnia elkapni a többi játékost. Nos, szerencsémre én lettem az első fogó. A lámpákat lekapcsoltuk és Kat körbeforgatott engem 11-szer, annyiszor, ahány éves voltam. Óvatosan lépkedni kezdtem a szobában, kinyújtott karokkal. A tudtomon kívül Kat fürdőjébe sétáltam és egy magas, karcsú alakot éreztem az ujjhegyeimmel. Mivel én voltam a legmagasabb és legvékonyabb lány a csapatban, törni kezdtem a fejem, hogy ki lehetett ez a rejtélyes alak. Elképzelésem se volt, így levettem a szemkötőt. Előttem egy átlátszó női alak állt, a vállai leesettek voltak és véres ruha volt rajta, néhol könnycseppek látszottak. Bár nem volt teljesen szilárd, több volt, mint egy körvonal. Mielőtt megnézhettem volna az arcát, sikítva beszaladtam a hálóba, ahol a legjobb barátom és a többi lány nevetgélt, mert közel negyed óráig kerestem őket. Ahogy meglátták a vörös arcomat és a megszáradt könnycseppeket az arcomon, a gúnyos nevetésük aggodalommá vált. Mindent elmondtam Katnek és a lányoknak, majd Kat bevallotta, hogy azért retteg a tükröktől, mert mindig, amikor belepillant, a nő bánatos arcát látja a háta mögött.

5 hónappal később Kat és az anyukája elköltöztek abból a házból, öt háznyira tőlünk. De minden reggel, mikor iskolába megyek, elsétálok a ház előtt, és ha csak egy lépéssel is megközelítem, kiráz tőle a hideg!"