"Életemben először egy hónapja láttam az arc nélküli férfit. Amikor először maradtam otthon egyedül. Most leírom az összes eddigi élményem vele.

A bátyámnak baseballmeccse volt, de nekem nem volt kedvem elmenni, mert házit kellett írnom. Mint általában, akkor is a számítógépnél ültem, majd hirtelen úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Az első gondolatom az volt, hogy a bátyám az (mert szeretett ijesztgetni), de akkor eszembe jutott, hogy senki nincs otthon rajtam kívül. Próbáltam elhessegetni, de elfogott egy érzés, hogy nézzek fel. Próbáltam semmibe venni, de végül odanéztem. Ott állt az ajtóban és az ablakon át figyelt az arc nélküli férfi. Egy árnyalak. Pár másodperccel később eltűnt. Az ajtóhoz rohantam, de nem láttam semmit és senkit. Annyira nem ijedtem meg, de amikor a szüleim hazaértek, elmondtam nekik, mi történt. Senki sem hitt nekem, az anyukám még nevetett is. Azt mondta, úgy viselkedek, mint egy 4 éves. Bár kinevetett, később anyukámnak is megjelent ez az alak.

Az anyukámmal lent voltunk az alagsorban, az ajtót nyitva hagytuk és bekapcsoltuk a ventillátort (nagyon meleg nap volt), majd az ajtó becsapódott és a ventillátor leállt, a szobában hirtelen lehűlt a levegő. Ezután lépéseket hallottunk, mintha valaki felrohant volna. Megvártuk, míg a lépések abbamaradnak, majd felmentünk az emeletre. Aznap este az anyukám egyedül maradt otthon és épp a konyhában állt, mikor úgy érezte, valaki figyeli, szóval megfordult és meglátta ugyanazt a férfit, ahogy őt bámulja. Végül ugyanúgy, ahogy velem is történt, hamarosan eltűnt.

Pár napig semmi sem történt, szóval már azt hittem, anyuval mindketten csak képzelődünk. Tévedtem.

Egyik délután otthon maradtam az öcsémmel és tévét néztünk. Később felment, hogy lehozza a Gameboy-t. Majd egyszercsak megállt a lépcsőn és kiabálva rohant vissza, mintha szellemet látott volna. Megkérdeztem, hogy mi a történt, mire azt mondta, - Istenem, valaki ül az ágyadon! Egy arc nélküli árny volt és nevetett!
Megrémültem, de próbáltam bátor maradni, nem szerettem volna, hogy bármi baj történjen. Azt mondtam neki, biztos csak képzelődött.

Nem mertem a szobámban aludni, de muszáj volt, hiszen azt mondtam az öcsémnek, nincs itt semmi. Megpróbáltam becsukni a szemem, de egyszerűen nem mertem! Egyszercsak újból éreztem, hogy nem vagyok egyedül! Átnéztem a vállaim felett és újra ott volt! Mellettem ült, az ágyamon. Sikítani próbáltam, de nem tudtam, szóval megfogtam a párnám és leszaladtam a földszintre, a nappaliba. Ám a legijesztőbb dolgok ott történtek.

A történteken gondolkoztam, mikor észrevettem a férfit a lábamnál, ahogy engem néz. A fejemre húztam a takaróm. Később hallottam, hogy anyukám kimegy a fürdőbe, és kiabálni kezdett: - Tűnt el innen! Tűnj el a házamból!
Ezután visszafutott a szobájába, és becsapta az ajtót! Nem tudom pontosan, mit látott, de reggel elmondta, hogy mikor kezet mosott és belenézett a tükörbe, látta, hogy a férfi mellette áll. Azt mondta, felé nyúlt és ezért sikítozott.

Tegnap éjjel volt a legutóbbi élményem. Épp a nappaliban aludtam (azóta nem aludtam a saját szobámban, hogy láttam az ágyamban ülni), majd arra ébredtem, hogy fázok. Felültem és próbáltam rájönni, honnan jön a hideg, mikor észrevettem valamit az étkezőasztalnál. Megint őt láttam, ott ült az asztal alatt. Most először láttam a szemeit, amik gonoszak és vörösek voltak! A vigyora ördögi volt, és hátborzongatóan nevetett. Mintha most is hallanám!

Azóta semmi sem történt. Úgy gondolom eleget kísértett minket!"