"A hold magányosan ragyogott az égen, alatta sötétlett a föld. A fák ágai vadul lengtek az éjféli szélben. Hirtelen két fénypont jelent meg, közeledtük egy gyorsan közeledő autót fedett fel. Tapintható volt a levegő azon a téli estén, melyen apám barátjának temetéséről hazafelé tartottunk.

- Ebben az időben Raigad hágói tökéletes színteret nyújtanak egy szellemtörténethez - mondta a nővérem. Az egész családom félálomban volt a fáradtság nyűge alatt. Váratlanul, az autó nekiütközött valaminek és mind felugrottunk. Az ablakon beáramló szél hevesebb lett. Egy erdőből jövő hangos vonítástól végigfutott a hátunkon a hideg. Szorosan egymásba kapaszkodva ültünk ott, és ahogy elhagytunk egy hajdani, kiszáradt vízesést, látni véltem valamit az autó felé közeledni. Hirtelen a söfőr csikorogva lefékezte az autót. Egyszerre egy kéz ütögette meg az ablakot, amitől mind felsikoltottunk. Egy síró idős asszony volt, kinek a haja az arcába lógott. Megkért minket, vigyük el a szomszédos kis faluba. Bár először elutasítottuk, végül mégis elvittük. Az anyám megkérdezte tőle, mit csinál ilyen kései órán, ezen a kihalt helyen. Azt mondta, gyógyszerért indult a beteg unokájának. Mind megsajnáltuk, és anyukám tovább faggatta. Ahogy az arcára néztem a hajfüggönyön keresztül, valami furcsát vettem észre... HIÁNYZOTTAK A SZEMEI! Kirázott a hideg. Ekkor az oldalsó tükörbe néztem, és éreztem, hogy kiszárad a torkom. Mindenki tükörképe látszódott az asszonyén kívül. Megkértem a sofőrt, hogy álljon meg és utasítottam a nőt, hogy szálljon ki. Könyörögni kezdett, anyám pedig rám förmedt. Ekkor szerencsére apámnak feltűnt a viselkedésem, és megkérte a nőt, hogy menjen. Amint kilépett az autóból, apám bezárta a kocsi ajtajait és ablakait. Megkértük a sorőrt, hogy gyorsan tűnjünk el onnan.
Az anyám továbbra is csak kiabálát, amíg zavartan felé nem fordultam és ordítottam, hogy ő egy szellem volt! De még hangosabban sikítottam, amikor visszafordultam. Az idős hölgy a kocsink után szaladt. Akármilyen gyorsan mentünk, még gyorsabban futott. Egyszerre elérte a hátsó ajtó kilincsét, és az autó mellett szaladt. Mi mind (beleértve a sofőrt is) hisztérikusan sikítoztunk. De az asszony csak szaladt.
Hirtelen elengedte az ajtó kilincsét, és egy hangos sikollyal egy másik kiszáradt vízesésbe zuhant, majd egy falu gyenge fényei jelentek meg.
A sofőr az első szálloda előtt megállt, hogy mind igyunk egy csésze teát. Ahogy kihozta a csészéket, a pincér megkérdezte, miért nézünk ki mind olyan ijedten. Az apám, a sofőr és én egymást váltva meséltük a történetünket. A pincér kővé dermedt és elmondta nekünk a hölgy legendáját.

Körülbelül 20 éve ugyanazt a hölgyet látták az úton, könyörgött, hogy valaki vigye el őt gyógyszerért a haldokló unokájának, de senki sem állt meg segíteni. Más lehetőség híján úgy döntött, hogy a következő arrajáró kocsi után szalad. Olyan gyorsan, hogy elérte a hátsó ajtó fogantyúját és az autóval lépést tartva futott. De ahogy az autó lefordult, elvesztette az egyensúlyát és a vízbe esett.
A mai napig, minden téli teliholdnál megpróbál leinteni egy autót, hogy elvigyék gyógyszerért az unokájának, aki már rég meghalt és elment a hölggyel."