"Egy kétszintes házban élek, aminek van egy alagsora. Két telefon van a házban; egy az emeleti hálószobában, és egy másik meg az alagsorban.

Nos, néhány napja a hálószobában beszélgettem egy barátommal telefonon, majd meghallottam, hogy valaki felveszi a telefont az alagsorban. Mivel csak csak azt hittem, képzelődöm, semmibe vettem. Ekkor a barátom megkérdezte, hogy valaki hallgatja-e a beszélgetésünket (egyedül voltam otthon, szóval ez nem volt lehetséges). Ahogy ezt kimondta, a másikon letették. Végigfutott rajtam a félelem, és mondtam a barátomnak, hogy le kell tennem.

Az első dolog, ami eszembe jutott... hogy valaki a tudtom nélkül bejutott az alagsorba. Sosem gondoltam arra, hogy egy szellem lenne. Ki kellett volna hívnom a rendőrséget, vagy csak kiszaladni a házból... bármit ahelyett, hogy lemennék az algsorba. Viszont én pontosan ezt tettem.

Mire elértem a szobához, szemmel láthatóan remegtem. Kinyitottam az ajtót és benéztem. Senki sem volt odabent. Beléptem, körülnéztem, de semmit sem láttam. Miután az egész alagsort átnéztem, levontam a következtetést, hogy senki sincs odalent. Gondoltam, biztos csak a telefon csinálta a zajt (nem volt már kimondottan új).

Visszamentem az emeletre, hogy újra felhívjam a barátomat, és elmondjam neki, hogy minden rendben. De mikor felvettem a telefont, nem hallottam a tárcsázó hangot, csak a nehéz, zaklatott lélegzést. Ismét megbénított a félelem.
- Ki az? - kérdeztem. Semmi válasz. Viszont hallottam, hogy a másikon letették, majd súlyos lépteket hallottam lassan felsétálni az emeletre. Mikor hallottam, hogy az a valami elérte a lépcsőfordulót, a szüleim és a nővérem léptek be az bejárati ajtón, majd a lépések abbamaradtak. Már az is megrémített, mi történt volna, ha nem érnek haza abban a pillanatban.

Azt is el kellene mondanom, hogy abban a szobában, amelyikben a telefon van, van egy hatalmas ruhásszekrény. Aki csak tud róla, úgy gondolja, hogy emberi maradványokat tartottak benne (babonás családom van). Talán igazunk van, és az egyikük szelleme volt a vonalban."