"A kérdésemre, "miért kell tisztelnünk a holtakat?", az édesanyám elmesélte ezt a történetet, ami a nagymamám unokatestvérével esett meg.

A nagymamám unokatestvérét Juannak hívták. Egy aranyos, fiatal lányt, Nataliát készült elvenni. De három héttel az esküvő előtt Juan dédnagynénja meghalt. Elment a temetésre, és nagyon elszomorította nagynénje halála, de emellett nagyon izgatott volt a közelgő esküvő miatt. Lemaradt a családjától, mikor kifelé sétáltak a temetőből. Egy régi sír tövében észrevett egy koponyát. Juan belérúgott, és azt mondta, - hé, miért nem jössz el az esküvőmre? - majd vidáman elfutott.

Három héttel később egy gyönyörű szertartáson Juan elvette Nataliát. Azonban ahogy belépett a templomba, Juan észrevett egy teljesen feketébe (beleértve egy fátyolt is) öltözött alakot a leghátsó padban. Nem igazán törődött vele. A fogadáson észrevette ugyanazt az alakot, aki most a leghátsó asztalnál ült. Megkérte Marina nevű nővérét, kínálja meg valami frissítővel. Marina megtette, majd elmondta, hogy az alak egy nő, és nem kér semmit. Ahogy a nap nyugovóra tért, a hölgy felállt és megközelítette Juant. Azt mondta neki, hogy ha már elhívta, akkor vigye is haza. Juan ijedtében odament a paphoz, és beszélt neki a rejtélyes alakról. A lelkész azt tanácsolta, hogy vigyen magával egy kisbabát, és vigye haza a nőt. A pap azt is elmondta Juannak, hogy egész idő alatt tartsa magánál a gyermeket, akármit is mond a nő. Juan magához vette Marina kislányát, és elindult a fátyolos nőhöz.
- Itt az ideje, hogy hazavigyelek - mondta. A hölgy a csecsemőre pillantott, és megrázta a fejét.
- Nem hozhatod magaddal ezt a gyermeket - jelentette ki. Juan vállat vont.
- A kislány nagyon ragaszkodik hozzám, nem maradna itt senkivel.
A nő megrázta a fejét, de azt mondta - Rendben van.

Juan az autójához kísérte a hölgyet, majd elhajtottak. A nő világos utasításokat adott, merre menjen. Azt mondta, álljanak meg a temetőnél. Kiszállt a kocsiból, és intett Juannak, hogy kövesse. Kezében a kicsivel utána ment. A nő Juan felé fordult, és megkérdezte, - Nem emlékszel rám, igaz? Juan megrázta a fejét. A nő egy sírhoz vezette őt.
- Nemrég eljöttél erre a helyre, és megzavartad a nyugalmamat - mondta. - Magammal akartalak vinni a síromba, hogy megbűnhődj, de nem tehetem, ha veled van egy ártatlan. Meg kell tanulnod tisztelni a holtakat! - folytatta. Azzal felállt a sírra és levette fátylát. Az arca csupasz koponya volt. Juan sikítva kirohant a temetőből, egyenesen az autójához. Mikor visszaért a kocsihoz, gyorsan elhajtott, és pár nappal később a feleségével elhagyták a farmot.

Anyukám azt mondja, Juannak és Nataliának jó élete volt, de Juan sosem felejtette el az élményét, amit továbbra is megosztott másokkal."