"Miután meggyilkolta sógorát, a kentuckybeli Orrin Brower elmenekült az igazság elől. A megyei börtönből, ahová a tárgyalásig zárták, megszökött, miután egy vascsővel leütötte a börtönőrt, elvette annak kulcsait és a külső kaput kinyitva kisétált az éjszakába. Mivel az őr fegyvertelen volt, Brower nem akadt fegyverre, amivel megvédhette volna visszaszerzett szabadságát. Ahogy kiért a városból, volt annyira ostoba, hogy az erdőben keressen menedéket; ennek több éve már, mikor a tájat vadabbnak ismerték, mint manapság.

Az éj sötét volt, sem a hold, sem a csillagok fénye nem világította meg. Brower nemigen járt még arrafelé, és semmit nem tudott a vidékről, és közel állt ahhoz, természetesen, hogy teljesen elveszítse józan eszét.

Képtelen volt megállapítani, hogy távolodott a várostól vagy visszatért felé - és Orrion Browernek ez lett volna a legfontosabb. Azt viszont tudta, hogy mindkét esetben hamarosan a nyomában lesz a feldühödött tömeg egy falka vérebbel, és az esélye a szökésre egyre csekélyebb lett; de nem kívánta megsegíteni saját üldöztetését. Ha csak egy órával tovább maradhatott szabad, akkor is megérte.

Hirtelen az erdőt elhagyva egy régi útra bukkant, majd megpillantott, bár homályosan, egy emberi alakot, mely mozdulatlanul állt a sötétben. Túl késő volt meghátrálni: a szökevény érezte, hogyha egy lépést is tesz a fák felé, mint később fogalmazott, "telepumpálják ólommal". Így mindketten csak álltak ott, mint egy-egy fa. Browert majd' megfojtotta önnön szívverése; míg a másik - a másik nem mutatott érzelmeket.

Egy pillanattal később - mely egy óra is lehetett volna - a hold felragyogott a felhőtlen égen, és az üldözött férfi előtt feltárult a Törvény megtestesítője, ahogy karját határozottan felé, mögé irányítja. Megértette. Hátat fordított üldözőjének és alázatosan elindult a jelzett irányba, nem tekintve sem jobbra, sem balra; lélegezni sem mert, feje és háta kínzóan fájt az sörétek gondolatától.

Brower olyan rátermett bűnöző volt, mintha csak az akasztásért élne; ezt igazolja az a szörnyű körülmény, melyben hidegvérrel megölte sógorát. Szükségtelen ide leírni; a tárgyalásán részletezték, és a nyugodtságának megmutatkozása a szembesítéskor csaknem megmentette a nyakát. De mit is tehetne? Ha egy bátor embert legyőznek, megadja magát.

Így megindultak a fogdába vezető úton, az erdőn át. Brower csak egyetlen egyszer kockáztatta meg, hogy hátrafordítsa a fejét: csak egyszer, mikor őt sötét árnyék takarta, és tudta, hogy a másikat holdfény világítja meg, akkor hátranézett. A foglyul ejtője Burton Duff, a smasszer. Holtsápadt volt és homlokán a fémcső fakó nyoma éktelenkedett. Orrin Brower többre nem volt kíváncsi.

Végül beértek a városba, ami kivilágított, de néptelen volt; csak a nők és gyermekeik maradtak otthon, de távol maradtak az utcáktól. A vádlott a börtön felé vette útját. Egyenesen a főbejárathoz sétált, kezét a nehéz fémkapu kilincsére helyezte, és utasítás nélkül belökte azt. Belépett és fél tucat fegyveressel találta szembe magát. Megfordult. Senki sem követte.

A folyosó asztalán ott hevert Burton Duff holtteste."